~Prológus~
Piszkos, sáros arccal tekintek fel az égre, amit még megvilágítanak a lemenő Nap utolsó fénysugarai. Újra elfog az az érzés - ami mostanában gyakran megtörténik velem naplementekor -, hogy ma látom utoljára a Napot. Ilyenkor muszáj megállnom egy pillanatara, hogy gyönyörködhessek benne, még vethessek rá egy utolsó pillantást, és engedjem, hogy a meleg sugarai, amelyek minden este a maradék reményemmel együtt foszlanak szerte a horizonton, még utoljára megsimogathassák az arcom koszos, kiszáradt bőrét. Még ha túl is élünk egy újabb éjszakát itt, a vadonban, a semmi közepén, félek, hogy örökké sötétségben kell majd bandukolnom egy általam elképzelt világ virágzó paradicsoma felé.
Igen, az elején még vakon bíztam a megérzéseimben, úgy véltem minden arra utal, hogy van innen kiút. Mára már hülyeségnek, gyerekes bolondságnak tűnik az egész. Hamis reményt ébresztettem másokban, magamban, félelemből és szenvedésből kovácsoltam valósnak semmiképp nem nevezhető bizonyítékokat. Ezt juttatja eszembe minden egyes naplemente, a lassan múló reményt, ami egyszer végleg oda lesz. Rettegek, hogy a fényes napkorong az égen ugyanilyen véges, és átmeneti.
- Dana - szólít meg egy ismerős hang közvetlenül a jobb oldalamról. Én továbbra is csak állok némán, és az egyre szürkülő, lomhán úszó fátyolfelhőkkel teli eget figyelem. Így talán sikerül a fiú tudtára adnom, hogy nem akarom hallani. Semmit nem akarok hallani. Bármit is mond, úgyis ugyan az lesz a vége. Nekem pedig semmi kedvem egy újabb személy reményvesztettségével szembesülni. Hát nem elég a saját szenvedésem?
- Dana - hallom újra a nevemet, mire idegesen kifújom a levegőt, mint egy felbőszült bika. Már nyitnám is a szám, hogy újra kioktassam ezt az örök-nyugodt fajankót, amit már megannyiszor megtettem korábban, azonban ő egy lépéssel előttem jár. Remegő kezembe csúsztatja az övét, és kezének melege eszembe juttatja, hogy még mindig él. Reménytelennek tűnt, de valahogy megcsinálta. Ettől egy kicsit megnyugszom, viszont mikor tudatosul bennem az érintése, hirtelen felé kapom a fejem, és kérdőn nézek rá. Látom, amint kinyitja a száját, és szavakat formáz vele, hallom is őket, azonban a jelentésük csak pár pillanattal később jut el a tudatomig. Nem azt mondja, amire számítottam. Egyáltalán nem.
- Azt hiszem, találtunk valamit.
Szia! :)
VálaszTörlésA prológus minden egyes sorát kétszer is elolvastam, mert nem tudtam betelni a fogalmazásoddal. Nagy rajongója van a sorozatnak, és biztos vagyok benne, hogy a te történetedet is imádni fogom. A sztori érdekesen hangzik, a fogalmazásod alapos és igényes. Két dolgot már biztosan tudok: 1. Én vagyok az első feliratkozód, 2. Kíváncsian várom az 1. fejezetet! :)
- Sophia
Kedves Sophia!
TörlésNem is tudom szavakba önteni, mennyire jól esnek a szavaid! :) Egyszerűen el sem hiszem, hogy pozitív visszajelzést kapok már az elején, hiszen ez az első publikált írásom. Szóval köszönöm szépen, igyekszem nem csalódást okozni a továbbiakban sem. :)
Ölel, Thea
wow, érdekes stílus, nem csöpög, pont nekem való, kicsit misztikus, várja az ember a folytatást :D olyan lopakodós, és van saját személyiséged :) én várom :D be is teszem a lapod a kedvencek közé, várva a köv fejezetet :P
VálaszTörlésKedves Sarah!
TörlésKöszönöm a szép szavakat és azt, hogy bizalmat szavaztál a történetnek, ezzel nagyon feldobtad a reggelem :D
Ölel, Thea
Szia! (:
VálaszTörlésFacen találtam rá a blogodra ( egy blogos csoportba) és amint megláttam, hogy Éhezők viadala ff gondolkodás nélkül rá katintottam a linkre. Szerencsére nem kellett csalódnom!
Bár nem tudtunk meg sokat a sztoriból ezzel a kis részlettel, de az egyértelmű, hogy nagyon jól fogalmazol! (:
Remélem az 1.-2.-... részekben már raksz bele több párbeszédet, mert én jobban szeretem mint a leírásokat! :DD
Ez egy jó kezdés egy jó történethez. Így tovább! ^^
Sziaaa!
^Lili^
Kedves Lili!
TörlésElőször is, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet, nem is tudod, mennyire boldoggá tesz. :) A prológussal éppen az volt a célom, hogy tulajdonképpen ne áruljak el semmi konkrétat a történetből, ezért is ilyen rövid. A következő két részben már némiképp több lesz a párbeszéd, de a dolgok a 3. fejezet környékén indulnak majd be, az első kettő csak a történet egy másik szálának felvezetése lesz, így inkább a főszereplő gondolatain lesz a hangsúly, mintsem más karaktereken és a történéseken. Többet már nem árulok el, viszont remélem, hogy így is tetszeni fog majd a sztori! :)
Ölel, Thea
Szia!
VálaszTörlésÉn is a Facebook csoportban találtam rá a blogodra, és amint megláttam, hogy Éhezők viadala fanfiction, azonnal elkezdtem olvasni. Igaz, így az elején még semmi izgalmas nem történt, de ez nem is baj. Szeretem, ha egy történet szépen fel van vezetve, nem csap vele azonnal az író a dolgok közepébe.
A fogalmazásod is tetszik. Szép, kerek, összefüggő mondatokban írsz, amihez csak gratulálni tudok, ugyanis kevés ilyen blogot lehet találni.
A fülszöveg is tetszik, kíváncsi vagyok, mik lesznek a Mészárlás szabályai.
Mindenesetre imádom a blogod, és már fel is iratkozta. Várom a folytatást!
Puszi, Maja
Kedves Maja!
TörlésKöszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett a prológus. :) Az izgalmak még valóban váratnak magukra, én is inkább a lassabb felvezetés híve vagyok, és örülök, hogy nem vagyok vele egyedül. :) A Mészárlásról egyelőre nem árulhatok el semmit, viszont hamarosan erről is lehullik a lepel, én pedig kíváncsian várom, mit gondolsz majd róla.
A folytatás pedig érkezik még a mai nap folyamán ;)
Ölel, Thea
Szia!:)
VálaszTörlésNem sűrűn fordul elő velem, hogy a prológus után beleszeretek egy blogba, de ez most megtörtént. Amint megláttam, hogy Éhezők Viadala fanfiction azonnal belevetettem magam, és nem is bántam meg! Magával ragadott ez a pár sor, és mindjárt bele is vetem magam a további részekbe.:) Ami a fogalmazásodat illeti, abba sem tudok belekötni, egyszerűen imádom!
Kedves Bogi!
TörlésNem is tudod elképzelni, mennyire boldoggá tettek a soraid! :) Amikor bátorkodtam kitenni ezt a rövid kis prológust, tele voltam kétségekkel, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen hatást is elérhet, de örömmel tölt el, hogy tévedtem. Köszönöm, hogy írtál! :)
Ölel, Thea
Szia! :)
VálaszTörlésAmikor megnyitottam a blogodat, félve kezdtem neki, mert annyira sok olyan THGs bloggal találkoztam, ami a Nagy Mészárlás évét mutatja be de... Ez a kis prológus pont annyit engedett megtudnom, amitől még kíváncsibb leszek, és azonnal kattintok is a következő fejezetre.
Amikor Dana a napra gondolt, teljességgel meg tudtam érteni.
De az utolsó mondat... Így befejezni egy fejezetet! szégyeld el magad, most még kíváncsibb vagyok :D
Sok sikert a továbbiakban! :)
Puszi,
Lauren W.
Kedves Lauren!
TörlésMegmondom őszintén, 2014 tavaszán én magam is rengeteg kétséggel a szívemben kezdtem neki a történet írásának. Nem akartam egy unalmas THG-másolatot csak saját szereplővel, de azóta már eltelt egy kis idő, és másfél év alatt sok-sok ötlettel gazdagodtam, ezeket pedig igyekszem mind belevinni a történetbe, hogy izgalmas, fordulatos legyen a sztori, és tudjak valami újat is felmutatni. Szóval remélem, hogy tudok még majd meglepetéseket okozni nektek. ;)
Egyébként nagyon (és még annál is jobban) örülök, hogy tetszett. :) Igen-igen, a befejezés... a kommented után már nem is vagyok biztos, hogy megérem a történet befejezését (valószínűleg belehalok majd a szégyenbe), ugyanis az még egy jó darabig nem fog kiderülni, hogy pontosan mit is találtak és mégis kicsodák a prológus végén. De legalább elértem a szükséges hatást. ;D
Köszönök mindent :)
Ölel, Thea
Én komolyan szégyellem magam, hogy csak most kezdtem olvasni. Nem vagyok Éhezők viadala rajongó, de ez valami csudafantasztikus!
VálaszTörlésOH. MY. GOD.
TörlésNe haragudj, de jelen pillanatban ettől értelmesebb reakcióra csak erőlködve telik, mert abszolúte lesokkoltál a kommenteddel. Azt hittem, nem lehet még jobb ez a nap - hát, tévedtem. :)
Nagyon köszönöm, hogy írtál, és rettenetesen örülök, hogy még annak ellenére is elnyerte a tetszésedet az írásom, hogy nem is szereted a trilógiát, amin alapul. :)